“Ki ne szeretne a világ ura lenni” – kérdezi a szerzo a könyvhöz írt eloszavában; én meg azt kérdem: “Ki ne szeretne jó regényt írni?” És hozzátehetem az undorító reklámból az agyakba furakodó fordulatot is: lássuk, vajon kiállja-e az írás az olvasók próbáját!
Kicsit csalóka így összefoglalni a történetet, de nem tudom jobban: ebbol ugyanis úgy tunik, mintha valóban regényrol lenne szó. De nem az, s ez az egyik legnagyobb gondom az írással: nem regényszeru, (viszonylag) folyamatos történet, hanem (egyébként nem rossz) elmeszikrák egymás mellé fuzésével eloállított mu: jobban hasonlít egy közös hos személyén keresztül összekapc
solódó elbeszéléssorozatra. Igazából ezt már a bevezetésben elárulja maga a szerzo is: “A ... történet bepillantást nyújt a muszaki, társadalmi és gazdasági fejlodés lehetoségeibe. Tartalmazza a szerzo tudományosan megalapozott ötleteit, mint a szaharai óriáseromu, amely révén a napenergia helyettesíti a koolajat, a bakszer és szpészfúd, (ezek az élelmiszerellátás problémáit oldják meg), vagy az alkoholizmust a demográfiai robbanás megfékezésére felhasználó altont. Egyebek között megismerjük a fiction science-et (a fantasztikus tudományos értekezés népszeru változatát), a káoszelméletet, az Antikrisztusról szóló próféciákat, Európa legszebb sívidékeit, és a kommunikációt reformáló, elektronikus papíron használt rovásírást. Ezen túlmenoen a regény tükrözi az ... író ... nézeteit a világról, erkölcsrol, az együttélés normáiról, Istenrol.”Ez sok ugyan, de ahhoz kevés, hogy az egymás mellé rakott ötletek regénnyé álljanak össze. A legnagyobb baj – szvsz – az idovel van: a mintegy hét évtizednyi táv ahhoz sok, h
ogy rendesen (és a rendelkezésre álló energiával és terjedelemmel) le lehessen írni, ahhoz viszont kevés, hogy a vizionált változások valóban lezajolhassanak: világbéke, globális vallási tolerancia, egyetemes vallás: ezekhez 70 év – a SF melletti minden ragaszkodásom dacára – szerintem kevés (lesz), s így romlik a történet hitele is. (Ki mondta, hogy egy SF-nek nem kell hitelesnek lennie? Ugyan!)Végül is a történet szépen, lassan épül: a Fotitkár megváltoztatja a világot és a testvére által kidolgozott módszereknek is köszönhetoen jól látja és ellenorzi is a társadalmi mozgásokat, a közvélemény alakulását. 2088 karácsonyáig. Újévre kiderül, hogy kezdenek kicsúszni a dolgok a kezébol, 2089 tavaszán kirobbannak az elso fegyveres összetuzések, a világ összeomlik. A történet belso logikája szerint tartom hiteltelennek ezt a fordulatot: amit 40 éven át (sikerrel!) építenek, az nem omolhat össze elojelek nélkül és nem omolhat össze fél év alatt. (Azt mondanám a muszakilag hangoltabbaknak, hogy a társadalmi folyamatoknak is van tehetetlenségi nyomatékuk, a változások kiteljesedéséhez idore van szükség. Tessék megnézni, hány évig haldoklott a római birodalom vagy – mondjuk – a Szovjetunió! Hitelesség!)
Inkább arra gyanakszom, hogy a szerzo belefáradt az írásba és egyetlen – képletes – mozdulattal elvágta a fohos torkát. Kár.
Ugyanakkor viszont – az alább írt fenntartásaim megorzésével – el kell ismerni, hogy a befejezésben jól fokozza az író a drámai feszültséget, jól építi fel a csattanót: egyszerre ér véget a történet és a fohos élete, s még idoben megtér Jézushoz.
Talán azért, mert magam nem vagyok vallásos, nem érzem igazán, miért volt szükség a zsidó lét, a kereszténnyé válás, az ateizmusról Jézushoz való megtérés fonalaival ennyire átszoni az írást. Ahhoz, hogy valaki erkölcsös legyen, nincs okvetlenül szükség a vallásra (egyikre se), dramaturgiailag pedig – hát, nem tudom... Kicsit eroltetettnek, mi több, kicsit eroszakosnak érzem: mintha egy kicsit engem is meg akarnának téríteni, ezt pedig nehezményezem. Foként kuszának tunnek az utolsó oldalakon ábrákkal is illusztrált Isten-ember-hit-Jézus-Én összefüggésrendszerek: ezt talán nem kellett volna. Egy informatikusnak illik tudnia, hogy a modellalkotás mindig redukció: a lényeges, jellemzo vonások kiemelése, a másodlagosak (esetlegesen idoszakos) háttérbe szorítása annak érdekében, hogy a lényeg megragadható legyen. De hát ez egy vallási, hitbéli kérdésben nem biztos, hogy szerencsés..., de ami fo: nem sikerült.
Egy jó SF-ben jó ötletek is vannak, ezt a mércét az írás teljesíti. vannak többé, és vannak kevésbé hiheto ötletek, nekem egyedül az elektronikus rovásírás gondolata nem tetszett –
de ez egyéni gond.Azért egy helyesírás-ellenorzo programot lehetett volna használni...
Amit az sem szurt volna ki: a szerzo következetesen rosszul alkalmazza a párbeszédre vonatkozó szabályokat (HSZ 258.). Standard hibák:
- De ha jönne valaki, - ellenkeztem, - mondjuk...
- Úgy gondolom, most itt van. - hangja majdnemhogy remegett, láttam rajta a felindulást.
ENSz
És így jó (figyeljünk az írásjelekre):
- De ha jönne valaki - ellenkeztem -, mondjuk...
- Úgy gondolom, most itt van - hangja majdhogynem remegett, láttam rajta a felindulást.
ENSZ
7. Na és?
Na és? Összességében végül is nem rossz.
Megéri az olvasásra fordított idôt.Tisztelt Z. úr,
hálásan köszönöm a Fôtitkárról írt reflekcióját. Elsôsorban azért, mert Ön az elsô, aki vette magának ehhez a fáradtságot. Tekintettel arra, hogy az írás a legmesszebbmenôkig nem a kenyerem, teljesen amatôrnek vallom magam, fogalmam sincs arról, hogy mennyire jó vagy rossz az, amit összehoztam. Ha valaha is írok, elsôsorban a saját szórakoztatásomra, és ha beteszem az internetbe (a saját oldalamra; a Solaria a tudtom, bár nem a beleegyezésem nélkül vette át), csak azért van, mert nem tartom kizártnak, hogy mást is szórakoztatni tud. De hogy ez így van (a kritikája befejezô mondatára gondolok: "Megéri az olvasásra fordított idot."), Öntôl hallom (olvasom) elôször. Már ezért is eleve hálás vagyok.
De a kritikája is, ami nem tetszett, örvendeztet. Hiszen az egész életemet - mint a regényben is ábrázoltam - az elôrehaladás vágya jellemzi, és hogy fejlôdhetnék, ha senki sem hívja fel a figyelmemet a hibáimra?
Így például a helyesírásra. Harminc éve nem élek Magyarországon, így nem csoda, hogy rég elfelejtettem az érettségi anyagot. Ezen a nyáron jutottam például hozzá egy Ön által is javasolt magyar helyesírásellenôrzô programmhoz (az Ön által olvasott szöveg kb. 5-10 éves) és átfuttattam rajta a Fôtitkárt is. Meg voltam lepôdve az általam rosszul tudott (vagy kitalált) szabályok nagy számától. Most már csak idô kellene, hogy az új verziót html-be konvertáljam.
Idôközben egyébként az írás tovább szövôdött, és az Ön legnagyobb problémája vele tovább nôtt: belefűztem az azóta született elmeszikráimat, és így regényszerűségébôl tovább veszített.
Igaza van, 70 évnyi idô a leírt változásokhoz (pl. a Föld lakosságának másfél milliárdra való csökkenéséhez) valóban kevés. Ezt irói szabadságként - ezek szerint hiteltelenül - megengedtem magamnak.
Ön az összeomlást ist hiteltelennek tartja. Ez persze filozófia (hit, ideológia) kérdése. Én - mint a befejezés is mutatja - nem hiszek a pénz összetartó hatalmán alapuló, ma általunk (EU) minden erônkkel épített világrend tartósságában. De nem ritkák a mások által propagált gazdaságtani modellek, amelyek (mondjuk Mexikó vagy Brazília eladósodásáól, vagy akár a Y2K-bôl adódó) összeomlás dominószerű továbbterjedését ábrázolják. Ezen túlmenôen hiszek a zsidóság (Isten által meghatárzott) különleges szerepében, az ebbôl következô inherens antiszemitizmusban. Azol pénz van ott zsidók vannak, ott él az antiszemitizmus, még ha - tisztán anyagi vagy szociális érdekbôl - ez sokan lenyelik. Egy zsidó dominancián alapuló világrend nem életképes. A római birodalom valóban sokáig haldoklott, de a Szovjetunió!? hetek alatt omlott össze, és én még ma sem tudom elhinni! A történelem is produkál hiteltelen történeteket.
Nem, nem fáradtam bele az írásba, amit az is mutat, hogy a volumen idôközben további 50%-kal nôtt. A véget így terveztem kezdettôl fogva.
A megtéréssel és megtérítésével kapcsolatos kritikájával is egyetértek - ez az én személyes történetembôl adódik. Ha érdekli, elolvashatja:
http://www.tfh-berlin.de/~solymosi/magyar/Ateista.html
Még egyszer köszönöm a fáradtságát, és a ha nem tiltakozik ellene, a kritikáját beteszem az Internetbe.
Üdvözlettel